Nehéz helyzetekben sokszor előfordul, hogy elnémulunk, és nem találjuk a szavakat. Szeretnénk kifejezni együttérzésünket, mégsem sikerül, vagy olyat mondunk, amelyet aztán megbánunk. Azok a nők vagy férfiak, akiknél meddőséget diagnosztizáltak, vagy éppen meddőségkezelési eljáráson esnek át, nincsenek könnyű helyzetben – mind fizikailag, mind pedig lelkileg megterhelő életszakaszban vannak. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a család és a közeli barátok képesek legyenek kezelni ezeket a helyzeteket, hogy egyszerűen tudják, mit kell mondani, vagy éppen mit tanácsos elkerülni. Hogyan lehetünk szerettünk támasza a meddőségben?
- Kérdezzük meg, hogyan segíthetnénk!
Ezzel a kérdéssel kifejezzük, hogy fontos számunkra az érintett személy, illetve azt is, hogy számíthat ránk. Fontos, hogy ne egy udvariassági kérdés legyen ez, hanem őszinte igényünket lehessen belőle kiérezni arra vonatkozóan, hogy szeretnénk a számunkra fontos személy életének komolyan részese lenni. Ha szükséges kérdezzük többször, természetesen ne legyünk túlságosan nyomulósak, próbáljuk megérezni, mi az a pont, amikor nem szabad erőltetni.
- Fejezzük ki együttérzésünket!
Sokszor az is elég, ha biztosítjuk a szenvedő felet arról, hogy értjük, milyen állapotban van, és teljesen normális az, ahogyan érzi magát. Előfordulhat ugyanis, hogy valaki azért is rosszul érzi magát, hogy rosszul érzi magát. Az olyan mondatok, mint például, hogy „Itt vagyok melletted” vagy „Látom, milyen nehéz ez Neked, és ez teljesen normális, hiszen ez egy nagyon nehéz szituáció” sokat segíthet abban, hogy kifejezzük az együttérzésünket. Nem kell kész válaszokkal rendelkeznünk, vagy tudnunk azt, hogy pontosan mit mondjunk.
- Van, amit el kell kerülnünk!
Sokszor előfordul azoknál, akik nem tudják mit mondhatnának nehéz helyzetekben, hogy végül olyan kijelentések hagyják el a szájukat, amelyek gyakran akaratlanul is lekicsinylik, esetleg elbagatellizálják a problémát. Így az olyan reakciók, mint például „Próbálj megnyugodni. Ha nem stresszelsz rá, akkor úgyis összejön” egyáltalán nem segít. Ilyenkor érzi csak igazán a címzett fél, hogy amitől igazán szenved, az valójában semmiség, ezen túl lehet lenni könnyen. Ez azért nagyon rossz, mert a meddőség, illetve meddőségkezelés tényleg nem egy könnyű élethelyzet, és valóban nagyon megterhelő időszak a párok életében.
- Ismerjük meg a meddőségkezelés folyamatát!
Úgy nagyon nehéz lehet az együttérzés, ha nem tudjuk pontosan mi az, amin keresztülmegy az, aki valamilyen meddőségkezelési eljárásban vesz részt. Ráadásul, ha megismerjük ezt a folyamatot, akkor azzal valódi érdeklődésünket fejezzük ki. Kezdhetjük a téma feltérképezését az interneten, ahol számos forrásból tájékozódhatunk. Ha valamennyire képbe kerülünk a meddőségről és a hozzá kapcsolódó eljárásokkal kapcsolatban, az már alapot képezhet a beszélgetésekre. Az a tény, hogy magunktól utána járunk ennek, azt jelzi a másik fél számára, hogy érdekel minket a probléma, mellette állunk és számíthat ránk. Mindemellett biztosítsuk a másikat, hogy semmit sem kötelező megosztania. Annyit mondjon csak, amennyit szeretne.
- Ne legyünk mi a szenvedő fél!
Kétségtelenül a meddőség, illetve a kezelésére szolgáló eljárások nagyon megterhelő időszak nem csak a páciensnek, de az őt körülvevő szeretteinek is. Nem könnyű látni, hogy egyik családtagunk, vagy közeli barátunk komolyan szenved. Fontos, hogy az együttérzésünk ne csapjon át abba, hogy teljesen magunkra vesszük, azonosulunk azzal a viselkedéssel, érzelmekkel, amelyeket a szerettünk érez, mert akkor nem tudunk támaszt nyújtani. Az olyan mondatok, mint például „Hogy történhetett ez meg VELED” vagy „Biztos valamit ti rontottatok el” egyértelműen nem a meddőséggel küzdő félről szól, nem arról, hogy támogatnánk.
Dr. Süli Ágota, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet pszichiátere hozzátette: „Pácienseim gyakran arról számolnak be, hogy a meddő kifejezés egy megbélyegzés számukra, egy végleges állapotot sugall, ahonnan nem lehet elmozdulni, pedig a lombik próbálkozások pont a vágyott szülői állapot reményével kecsegtetnek. Leértékelik önmagukat a kudarcok mentén, minden hónapban a menstruáció megjelenése megerősíti bennük a rossz érzést, hogy nem képesek életet adni egy gyermeknek. Néhányan szenvedélyesen keresik a kisgyermekesek társaságát, rajongva dicsérik a babákat, ugyanakkor, ha kiderül valakiről a környezetükben, hogy várandós, azt ellenszenvvel, fájdalmas csalódottsággal veszik tudomásul. Tapintatlannak vélik, ha a jelenlétükben az örömükről beszélnek, mert a saját veszteségükre gondolnak közben. Sokszor a szűk család segítő szándékát is félre értelmezik, az ötleteiket, javaslataikat, támadásnak élik meg. Sokan úgy gondolják, hogy nem tudják párjukat boldoggá tenni, ha nem sikerül a terhesség, és teljesen magukra veszik a kudarcot. Még ma is kevesen élnek azzal a lehetőséggel, hogy lelki segítséggel éljenek, hogy a megélt veszteséget egy szakember segítségével dolgozzák fel. Úgy gondolják, egyedül kell végig menni a csalódás útján, pedig sok hasznos tanáccsal, segítséggel lehet támogatni ezeket a nőket életük ezen időszakában.
