A szociális interakciók, amelyeknek nap, mint nap részei vagyunk, meghatározzák viselkedésünket és döntéseinket, így nem meglepő, hogy a gyermekvállalással kapcsolatos nézeteinket is befolyásolhatják. Ezen folyamatok már a gyermekvállalás kósza gondolatától kezdődően hatást gyakorolnak ránk, meghatározzák a szülői képpel kapcsolatos normáinkat, valamint azt is, hogy miként gondolkozunk erről a kérdésről általánosságban.

A demográfia, szociológia és a szociálpszichológia területén széles körben kutatott téma a szociális hálózatok és mechanizmusok kérdésköre. Ezen kutatási területek fő feltevései közé tartozik az, hogy az önálló gyermekvállalással kapcsolatos döntési folyamatokat bizonyos mértékig embertársaink és a velük lezajló szociális interakcióink határozzák meg. A következő sorokban szeretném kifejteni, hogy melyek ezek a folyamatok és hogyan hatnak ránk.

A szociális tanulás folyamata során információt szerzünk, osztunk meg és értékelünk a hálózatunkon belül, mindezt tapasztalatainkon és a társaink viselkedésének és cselekedeteinek megfigyelésén keresztül tesszük. Ezen folyamat egyik legjobb példája az elmúlt évtizedekben folyamatosan formálódó női szerepvállalás kérdésköre. A hatvanas évektől kezdődően a női szerepkörről való vélekedés jelentősen megváltozott, és

egyre jobban elfogadottá vált az önszántából gyermektelenséget vállaló, illetve későbbre halasztó női szerep, főleg a nyugati kultúrkörben.

Az egyre dinamikusabban formálódó nyugati társadalom ezen tendenciát látva egyre inkább elfogadta a nők ilyen jellegű döntéseit, azonban ez csak bizonyos országok és régiók esetében mondható el, hiszen sajnos még napjainkban is találkozhatunk olyan társadalmi normákkal, amelyek kifejezetten ellenzik a nők önkéntes gyermektelenségét.

Szociális nyomás alatt azt a jelenséget értjük, amikor a társadalom által elfogadott normák nyomást gyakorolnak az egyén döntéseire és viselkedésére, alkalmazkodnia kell ezekhez, hogy elkerülje az esetleges konfliktusokat társaival és elnyerje a jóváhagyásukat. A pácienseinkkel folytatott beszélgetések során nem egy esetben magam is azt tapasztalom, hogy az ilyen normák sokszor nem kerülnek közvetlenül kifejezésre, azonban közvetetten rendkívül nagy hatást gyakorolhatnak az egyének döntéseire.

Ilyen típusú nyomás lehet például a nemi vagy a szülői szerephez, vagy akár a meddőséghez társított jellemzők (pl.: egy nőtől elvárják, hogy a gyerekvállalást részesítse előnyben a karrierépítéssel szemben, a férfiaktól elvárják, hogy bizonyos kor felett már legyen gyerekük, a meddőség gyakran megbélyegzéssel járhat a baráti körünkben stb.), a családi elvárások, amelyek leginkább ezeken a normákon alapulnak és a szervezetek által felállított elvárásrendszerek is idetartoznak.

Szociális minták átvétele   befolyásolja döntéseinket, amikor egy egyén átvesz valamilyen ötletet vagy viselkedésformát egy másik egyéntől.

A gyermekvállalásra például ilyen értelemben az gyakorolhat hatást, hogyha olyan párokkal vagy egyénekkel töltünk együtt időt, akik éppen babát várnak, vagy már van egy gyermek a családban.

Azt látom, hogy ilyen esetben sokkal inkább éreznek az emberek késztetést arra, hogy ők maguk is gyermeket vállaljanak.

A szociális támogatás lényegében azt a folyamatot jelenti, amely során az egyének szolgáltatásokat, tevékenységeket viszonoznak egymásnak, végeznek el együttesen vagy egymásért. Az elmélet alapját az a feltevés adja, hogy az egyének azért fektetnek időt és energiát szociális kapcsolataikba, hogy kialakítsanak egy ún. szociális tőkét (szociális hálót) amelyet szükség esetén mozgósíthatnak. Ezen háló részei lehetnek a családtagok, barátok, szomszédok, munkatársak és más az egyének számára fontos személyek is.

A szociális támogatás jellegére és mértékére hatnak a normák is, például ha egy társadalom nem segíti a gyermeket vállalókat, akkor csökken azok száma is, akik szívesen alapítanának családot. Ezenfelül a gyermekvállalással kapcsolatos döntésekre hatást gyakorol a politikai és a gazdasági helyzet is, hiszen ez határozza meg, hogy a szociális támogatáson kívül tudják-e őket támogatni, ha a családalapítás mellett döntenek.

Ezek a szociális jelenségek, mindennapos interakciók mind-mind hatást gyakorolhatnak a gyermekvállalással kapcsolatos döntéseinkre. Munkám során rengeteg emberrel beszélgethetek, sok emberi sorssal találkozom. Gyakran tapasztalom valamely szociális nyomás jelenlétét, vagy szociális minta átvételét betegeimnél. Mivel sokszor tudattalan, általuk kevésbé felismert folyamatokról van szó, így érdemes már a gyermek tervezésénél egy pszichológiai tanácsadás keretein belül elemezni ezeket, hogy a lehető legjobb döntést hozhassuk, ha úgy döntünk, hogy családot alapítunk.

A bejegyzés Laura Bernadi és Andreas Klarner 2014-es Social networks and fertility című tanulmánya alapján készült.