„A cukorbetegség előszobája”-ként is emlegetett népbetegség hazánkban százezreket is érint, de kevesen tudják, hogy a szénhidrát-anyagcsere rendellenessége, az inzulinrezisztencia (IR) meddőséget is okozhat, ha nem ismerik fel időben. Nemcsak a nőknél probléma ez, hanem a férfiaknál is. Hogyan ismerhető fel, és mit tehetünk, ha felmerül a gyanú, hogy az IR áll a gyermekvállalás sikertelensége mögött?
Az inzulinrezisztencia okai és lényege
Egészséges működés esetén a vérben lévő cukrot a hasnyálmirigy által termelt hormon, az inzulin juttatja be a sejtekbe (egyes sejtekbe, máj, izom és zsírszövet). Ezzel biztosítja, hogy a szervezet el legyen látva energiával. Zavar esetén azonban bizonyos szervek vesznek fel cukrot, mások nem: a sejt felszínén képződő inzulin-receptorok hibásan képződnek, így a sejtek rezisztensek lesznek az inzulin hatására. Ez az állapot az inzulinrezisztencia, amikor bizonyos sejtek inzulinfüggő cukorfelvétele lecsökken, és emiatt lényegesen több inzulinnak kell jelen lennie a vérben ahhoz, hogy a sejtbe a cukor bekerülhessen.
Ennek következményeképp a hasnyálmirigy elkezd több inzulint termelni, hogy növelje a sejtek cukorfelvételét. Az eredmény a magas vércukorszint és inzulinszint kialakulása, ami károsan hat a szövetekre és egyes szervekre is.
A szénhidrát-anyagcsere vagy cukorháztartás betegségének kialakulása mögött genetikai hajlam is meghúzódhat, de a mozgásszegény életmód és gyorséttermi koszt is emeli a kockázatot. Ugyancsak fokozhatja a veszélyt az, ha nem megfelelő a szervezet D-vitamin-ellátottsága.Növelheti a probléma megjelenésének esélyétminden olyan tényező, amely kapcsolatba kerülhet a szénhidrát-anyagcserével, így például a laktóz- és a gluténérzékenység is.
A petefészek is azok közé a szervek közé tartozik, amik hosszú távon megszenvedik a magas inzulinszintet. A meddőség szempontjából a legnagyobb probléma az, hogy gyakran akkor fordulnak az érintett nők orvoshoz, és akkor kezdődik meg a kivizsgálás, amikor elérkezik a gyermekvállalás ideje. Amikor a folyamatos próbálkozásokután sem sikerül a vágyott teherbe esés, vagy akár ötszöri, hatszori vetélés figyelmeztet arra, hogy baj van. Legtöbbször 28-30 éves korban jön a diagnózis, jóllehet, sokkal korábban el lehetett volna már kezdeni a kezelést, megkímélve a szervezetet az elvesztegetett idő alatt elszenvedett károktól, és a következményként kialakuló meddőségtől.
2-es típusú cukorbetegségről onnantól beszélhetünk, amikor a tartósan fokozott inzulintermelésre késztetett hasnyálmirigy kifárad, és csökken inzulintermelés, ezek után már nem képes a normál vércukor szintet fenntartani. A teljes inzulintermelés leállása késői és ritkább állapot. A 2-es típusú cukorbetegségen kívül 1-es típusú cukorbetegség is létezik, ami másik nevén fiatalkori cukorbetegség – erre a típusra az inzulin teljes hiánya a jellemző.
Engem is érinthet?
Az inzulinrezisztenciára jellemző, hogy a szénhidrát-anyagcsere zavara miatt elhízás alakul ki, amit a nők 44 százaléka tapasztal. 68 százalékuk pattanásos bőrre és fokozott szőrnövekedésre is panaszkodik. A gyermekvállalás szempontjából is fontos, hogy az inzulin rezisztens nők 52 százalékánál menstruációs zavarokra és a petefészek rendellenes működésére utaló jelek mutatkoznak, míg 74 százalék küzd nehezített teherbeeséssel vagy meddőséggel. Mivel Magyarországon becsült adatok szerint több mint félmillió nőnél állapítottak meg inzulinrezisztenciát, azoknak a száma, akiknél a betegség meddőséget is okoz, szintén százezres nagyságrendű.
Ettől függetlenül a betegség felismerésében lehangolóak az arányok. Sok a téves diagnózis a bizonytalan tünetek miatt. Gyakran előfordul, hogy a cikluszavaraikkal nőgyógyászhoz forduló fiatal nőknek, illetve lányoknak mindössze fogamzásgátló tablettát írnak föl, míg a bőrproblémákra a bőrgyógyász különböző krémeket, kezeléseket ajánlhat,nem is gondolván az inzulinrezisztencia lehetőségére, így pedig a probléma valódi gyökere rejtve marad. Ráadásul sokan el sem jutnak odáig, hogy orvoshoz forduljanak, mert a menstruáció szabálytalanságait vagy a problémás arcbőrt életkori sajátosságként azonosítják, és várják panaszaik enyhülését. Az idő azonban a betegek ellen dolgozik: az enyhe fokú inzulinrezisztenciát jóval könnyebb kezelni, mint az előrehaladott betegséget.
Ha felmerül az inzulinrezisztencia gyanúja, a nőgyógyász és endokrinológus szakorvos szoros együttműködésével lehet felállítani a diagnózist a kivizsgálás után. Ennek során a laborban nem csupán a páciens vércukorszintjét határozzák meg, hanem a vér inzulinszintjét, az inzulin-elválasztás mértékét is. Meddőségi gyanú esetén pedig a vérvétel kiegészülhet részletes anamnézis felvételével, nőgyógyászati vizsgálattal és ultrahang vizsgálattal.
Inzulinrezisztencia és termékenység: lelombozó helyzet
Az inzulinrezisztencia nemcsak a cukorháztartás zavara, hanem hormonális probléma is. Az inzulin egy létfontosságú hormon, így hatással van a teljes hormonháztartásra, és így a termékenységre is. Az IR következtében az inzulin hormon jelentősen megnő, ezzel a hormonháztartás kényes egyensúlyát és komplex rendszerét is felborítja.
Az inzulinrezisztencia természetesen nemcsak a nők esetében okozhat meddőségi problémákat, hanem a férfiak esetében is. Ez acsökkenő spermaszámban nyilvánul meg. A kedvezőtlen irányban megváltozott hormonszinteket az inzulinrezisztencia idézi elő férfiakban is. Vizsgálatok kimutatták, hogy az IR növekedésével arányosan csökken férfiakban a tesztoszteronszint, illetve a gyorsan felszívódó szénhidrátok fogyasztása csökkenti a spermaszámot. A helyes és kiegyensúlyozott táplálkozás bizonyítottan jótékony hatással van a spermák mozgékonyságára.
Terhességi inzulinrezisztencia: kismamák figyelem!
Ha az inzulinrezisztencia kezelésével és a tüneteinek enyhülésével a gyermekvállalás is sikeres lesz, akkor is marad még elővigyázatossági teendő. Az inzulinrezisztencia sajnos nem javul a várandósság alatt, sőt, megfelelő kezelés nélkül akár rosszabbodhat is a kismama állapota, ami a babára is hatással lehet. Ebből adódóan a terhesség ideje alatt is kiemelten ügyelni kell a vércukorszintre. Az IR-es kismamák nagy része fokozottabb inzulintermelést produkál a várandósság alatt, viszont gondos odafigyeléssel az IR-szint a terhesség és a szoptatás alatt is optimalizálható. Ehhez viszont szükség van az inzulinrezisztencia folyamatos kordában tartására, beállított étrendre, amelyet a szoptatás időszakában újra be kell állítani.
Út a gyógyuláshoz: diétázz, mozogj és pótold a vitaminokat!
Az inzulinrezisztencia kezelésének célja az inzulinszint normalizálása és a sejtek inzulinérzékenységének növelése. A tartós gyógyulás alapja az életmódváltás, aminek része a megfelelő minőségű szénhidrát-diéta betartása, valamint anapi minimum 5, de akár 7-8 étkezés beiktatása.Ahhoz, hogy az étkezések során bevitt szénhidrát ne okozzon nagy glükóz-terhelést a szervezetnek, többször kis mennyiségű étkezés és a szénhidrátok közül az alacsony glikémiás indexűek javasoltak, azaz azok, amelyek lassan emelik a vércukorszintet. A rendszeres testmozgás szintén fontos tényező a tünetek visszaszorításában.
A vitaminok és ásványi anyagok pótlása az IR kezelésének elkerülhetetlen része. A legjelentősebbtápanyag a króm, mely klinikai kutatások alapján bizonyítottan javítja az inzulinérzékenységet. A C-vitamin antioxidáns hatása révén növeli a sejtek inzulinérzékenységét, valamint segíti a króm felszívódását. IR és PCOS (policisztás ovárium, azaz petefészek szindróma) esetén gyakori a D-vitamin és a magnézium hiány, így alapvetően szükséges ezeknek a pótlása is.
Dr. Csajbók Éva, a Versys Clinics endokrinológus szakorvosa szerint manapság már túlságosan elkoptatták az egészséges életmód jelentőségét. Gyakran halljuk, hogy az inzulinrezisztencia kezelése a diéta és a mozgás, de ha belegondolunk, mindegyikbetegség állapotán javítanának ezek a javaslatok. Valójában azt kell megérteni, hogy ha az inzulinrezisztens képes a saját irányítása alá vonni a szervezetében zajló anyagcsere-folyamatokat, akkor a betegséggel együtt lehet élni úgy, hogy ne okozzon a mindennapi életet akadályozó tüneteket. A komplex életmódváltást egyik gyógyulni vágyó páciens sem kerülheti el.
